12-05-14

» Túlélőtúra

Ilyen májusom még sose volt, és nagyon remélem, nem is lesz, de hát ne legyünk naivak, az óráknak, a tantárgyaknak meg a dolgozatoknak nem szokása, hogy csak úgy simán eltűnjenek a semmibe egy év alatt. Két új tárgyam volt, két másik tárgynak új számonkérési rendszere, ráadásul összesen hét tantárgyat kellett hétvégéken is tanítanom, agyrém. És még nincs vége.

Úgyhogy a jól bevált mondást, ami szerint ez a hét még nehéz, kéretik átírni ez a hónap még nehézre.

12-05-04

» A mennyiségről meg a minőségről

Létezik egy olyan meggyőződés, hogy a mennyiség (A) és minőség (B) közötti korreláció egyik sajátosságaként A előbb-utóbb átfordul B-be, és akkor az lészen jó.

Ha ez esetleg igaz, talán többet kéne arról beszélnem, mi minden történik velem, hátha attól érdekesebbnek tűnik.

12-05-02

» Párbeszéd az ugrálóvárból

- Én egy Lamborghini vonat vagyok!

- Én meg egy Lamborghini királylány!

12-04-22

» Last minute

A Repülő Kutatóban az a jó, hogy néha-néha megfogja a fülemet, aztán elvisz valahová. Általában éppen akkor, amikor a világ még mindig egy összecammantott szarkupac.

De attól még vannak benne szép helyek.

selmecbánya

12-04-16

» Visszaszámlálás

Na akkor beszéljünk egy kicsit a világbékéről.

(Csak az kattintson, aki haláltmegvetően bátor, és nem félti a lelki épségét.)

Én szóltam.

12-04-13

» Rossz ómen: 2012. ápr. 13. 10:49 | írta: csipkepitty | énke | tükör | ajaj | éva | grr | kacat | lomtalanítás | nyaff | tajgetosz | 3 komment | esetleg főoldalra?...; A szekrény előtt állok, és a fejemet vakargatom.; Pontszám:

5 (1)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

12-04-11

» Egy-két-há

Azt mondjátok meg nekem, honnan a fenéből lehet életkedvet szerezni, mert én ezen a vakációval súlyosbított hétvégén mindent kipróbáltam, amit csak lehetett ennek érdekében: piaclátogatást, sürgölődést, egésznapos pizsiben döglést a tévé előtt, virágültetést, ünnepi menü fogcsikorgatva főzését egy személyre, írást, dolgozatok összeállítását, utazgatást és családi partit - aztán most még mindig ugyanott tartok, mint a kiindulóponton, hogy a világ egy összecammantott szarkupac, nekem meg semmi kedvem felkelni, hajat mosni, felöltözni, és kimenni a házból.

(Az már csak tortahab, hogy miután egyik este megnéztem zsinórban három zombifilmet, azt álmodtam, hogy elalszom egy órán. Természetesen olyanon, amit én tartok, ha ez nem lenne nyilvánvaló.)

12-04-09

» A lehetséges világok legjobbika

Ugyan egyedül vagyok, mint az ujjam, egy pokróc alatt üldögélek pulóverben és dupla zokniban, ráadásul másfél óra múlva egy kellemes, oda-vissza ötórás csomagküldő túrára kell elindulnom, de lehetne rosszabb is.

A műsorban, amit éppen nézek, négy szerencsétlen küszködik azzal, hogy húsz perc alatt ehető eledelt kreáljon rebarbaraszárból, savanyított jukkavirágból, füstízű vajból és konzervcsirkéből.

12-04-07

» Fogacsattog

Izé, hogyismongyam, ööö, ugyan tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy most mindenkinek kisebb dolga is nagyobb annál, hogy az én agymenéseimre koncentrálhasson, de könyörgöm, ha véletlenül erre bokázna valaki, és van három másodperc ráérő ideje, akkor marha gyorsan hülyézzen le, mert extra erős késztetésem van arra, hogy nekifeküdjek egy vámpírkrimi írásának, amiben a (természetesen) vámpír és (természetesen) többé-kevésbé megbízhatatlan narrátor romkocsmát üzemeltet Budapesten, és alapvető meggyőződése, hogy vámpírnak lenni az egyik legiszonyúbban unalmas dolog a világon.

Sürgős segítségre van szükségem, tényleg, mert már megvan a fejemben a teljes szinopszis meg nagyrészt a bevezető fejezet is, de rohadtul nem érek rá, és különben is, legalább három félig-háromnegyedig kész fikciós szöveget kéne befejeznem, mielőtt újabb hülyeségbe kezdek.

Szóval, HELP!

» Mindent ki kell próbálni egyszer, kivéve a népitáncot és a vérfertőzést: 2012. ápr. 7. 12:35 | írta: csipkepitty | énke | lomtalanítás | lopottanyag | tajgetosz | 11 komment | esetleg főoldalra?...; Azt hiszem, ez a legeslegelső olyan húsvét életemben, amit tökegyedül töltök.; Pontszám:

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

12-04-05

» Hommage à Hrabal: 2012. ápr. 5. 19:34 | írta: csipkepitty | cikk-cakk | műhely | iroda | lom | lomtalanítás | 11 komment | esetleg főoldalra?...; Mert tudja, Hubička úr, ez a tavasz, ah, amint az egész természetnek ott bugyborékol a torkában a jókedv, a kisasszonykák pedig, miként ezt tavasszal a kisasszonykáknak illik, levetkezik ruháikat, és ott maradnak nagyjából alig semmiben; ma is felszállt a villamosra egy csodálatos példánya a teremtésnek, körötte minden ivarérett férfinak szűk lett a nadrágja, aztán meg azt se tudták, hogy hová nézzenek, mert bizony abból az incifinci nadrágocskából kilátszottak a combocskák meg majdhogynem kilátszott az is, ahová Goethe olyan szívesen nézett versírás előtt, úgyhogy a villamoson az ivarérett férfiak gyorsan elkezdték olvasni az újságjaikban a viccrovatot meg a horoszkópot, izgalmas hete lesz, törekedjen a problémák közös megoldására, és ne keresse a konfliktusokat a főnökével; az ivarérett férfiak családi gondokról és váratlan pénznyereményről olvastak, és közben azt se tudták, kínjukban miként takargassák magukat a bevásárlószatyorral, két kötés retek, egy fej saláta, egy kiló sonka, a tojásnak megint felment az ára, hát mondja, Hubička úr, merre tart ez a világ, mit is mond az álmoskönyv erről, retket enni bicskával közeli magáncsőd, ha sonka is van hozzá, akkor meg pláne; na szóval amint ott állt a kisasszonyka mellettem, a mellecskéi büszkén feszítették az aligsemmit, a libabőrös combján pedig egyenként meg lehetett volna számolni a piheszálakat, nekem az ifjúkorom jutott eszembe meg Jozefa, aki folyvást fel akart pofozni, mikor én viszont csókolózni akartam vele, és Jozefa ilyenkor mindig szigorúan elmagyarázta nekem, hogy a feministák szerint a férfiak csak tárgyiasítani akarják a nőket, én meg hiába próbáltam megértetni vele, hogy eszemben sincs a tárgyiasítás, azt szeretném, hogy ő legyen az alany, mert én már állítmány vagyok, hajaj, de mint a cövek; úgyhogy most a kisasszonyka láttán eszembe jutott, hogy most már mondhatnám Jozefának, hogy minek nekünk tárgyiasítani a nőket, ha hajlandók rá maguktól is, ah, azok a combocskák; és miközben azon gondolkoztam, ugyan hogyan is magyarázhatnám el mindezt Jozefának, a következő megállónál felszállt még két további kisasszonyka aligsemmiben, az ivarérett férfiak már kínjukban a vezércikket is elkezdték olvasni az újságjaikban, én meg rájöttem, hogy hiába is magyaráznék bármit Jozefának, ő csak legyintene, mint az elmúlt ötven évben minden ilyen alkalommal, jójó, aztán belenézne a szatyorba, tojást vettél-e, én meg csak égnék ott mint a velkopopovícei gyár 1960-ban, mert persze, Hubička úr, a tojást ugyanúgy elfelejtettem, mint azt is, mire való a sliccem, úgyhogy inkább leszálltam a villamosról, és visszamentem a vásárcsarnokba, vonatot lekésni családi örömhír, fiatalnak álmodni magunkat váratlan tavasz.; Pontszám:

5 (2)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

12-04-03

» Kakukkfű-tea: 2012. ápr. 3. 12:44 | írta: csipkepitty | énke | lomtalanítás | nyaff | tajgetosz | még nincsenek kommentek | esetleg főoldalra?...; Körülbelül mostanra vált meggyőződésemmé, hogy én ebből az influenzából a büdös életben nem fogok kijönni.; Pontszám:

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

12-04-01

» Zöld, sárga, rózsaszín

Helló, tavasz.

szombati bevásárlás

12-03-31

» Körülöttünk dübörög az apokalipszis

A tehetetlenség átszűrődik a küszöb alatt, aztán elindul a falon felfelé, és végigszivárog a plafonon. A nosztyfiúk tizenkilencre lapot húznak, a világ pedig legyint egyet, hagyjuk, másvalakiproblémája, úgyhogy inkább kötözött sonkáért meg csokitojásért áll sorba a közértben.

Mindent megtettem, amit megtehettem, felőrlődött benne az utolsó cafatkája is annak, amit rá bírtam áldozni - és most, hogy végre tényleg foglalkoznom kellene magammal meg a magam dolgaival, már nincs rá energia. Két csirkecomb hajjakendezik nekem a konyhából meg egy csokor medvehagyma, és engem szólongat a takarítanivaló meg a mosnivaló meg a mosogatnivaló, és a teraszon ott toporzékol az átültetésre váró hét cserép virág, és itt néznek rám szemrehányóan az összeállítandó jegyzetek meg dolgozatok, de hát mit tehetnék, egyszerűen elfogyott az erőm.

Apokalipszis, itt és most.

12-03-28

» Like a bird in a cage

Részlet egy (valószínűleg okkal) befejezetlenül maradt regényből:

"Ha valakit leütnek, egy ideig a földön marad. Végigtapogatja a nyelvével a fogait, leellenőrzi, mindegyik a helyén maradt-e. A szájában összegyűlt véres nyálat – ízlés szerint – kiköpi vagy lenyeli. Megpróbálja, mozognak-e a végtagjai.

Aztán feláll, nem gyorsan, de nem is túl lassan. Lehet, hogy többször neki kell kezdenie, de ha sikerül felegyenesednie, már nyert ügye van. Hiába reszket a lába és zúg a feje, hiába szikrázik a szeme előtt a levegő, már össze tud gyűjteni annyi erőt, hogy védett helyre vánszorogjon.

És ha már eleget nyalogatta a sebeit, újra felemeli a fejét, és visszamegy ugyanoda, ahol megtaposták. Nem kerüli el azt a helyet, csak behajítja a háta mögé az emléket. Lehet, hogy ezentúl ő üt elsőként, de nem hagyja, hogy újra padlóra kerüljön.

Persze olyanok is vannak, akik elnyúlnak a földön, behunyják a szemüket, és meg se próbálnak feltápászkodni. Minek."

Én fel szoktam állni. Aztán esetleg elmegyek koncertre.

12-03-26

» Jelenetek egy házasságból

- Igyál sok vizet.

- Te meg egyél sok zöldséget.

És ezzel megint elment három hétre.

12-03-24

» Szuvenír szappanbürgék

Azért szerencsére még mindig vannak a világban aranyos kis maszatok, amik az lélek vidámítását szolgálják. Mint például ezek a szappanbürgék, amiket a Repülő Kutató Pozsonyból hozott szuvenírbe.

szappanbürgék

Az egyetlen gond, hogy nem visz rá a lélek arra, hogy velük mossak kezet...

12-03-20

» Innen már csak felfelé van

Miután realizáltam, hogy nem tudok megállni a lábamon, visszakúsztam a kanapéra, és betelefonáltam a munkázóba, hogy ma ne is számítsanak rám. Legfeljebb csütörtökön, de akkor aztán már tényleg.

Nagyon ajánlom, hogy így legyen, már rettenetesen unom ezt az influenzának nevezett kibaszást.

12-03-18

» Minek

Ennél értékesebben semmiképp sem tölthettem volna el a hosszú hétvégét. Öt napig feküdtem köhögve az oldalamon, fel-alá liftező lázzal és kisebesedett orral. Ja, mellesleg még tegnap valamikor délután öt és hat között elvesztettem a szaglásom is. Sebaj, jönnek a hétköznapok, én meg akár meggyógyultam, akár nem, szépen visszaállok a mókuskerékbe, mert most már mindig is ez lesz, soha más és soha jobb, csak a kötelesség meg a munka.

Mondjon nekem valaki érveket az élet mellett. Vagy, tudjátok mit, ne is strapáljátok magatokat, fölösleges.

12-03-17

» I lost my leg

Sláinte, rúgjatok be helyettem is.

Feck.

fél pohár pitypangbor